Meronima egy nagy tudású civilizáció képviselőjeként érkezik Hawaii egyik szigetére, hogy az ottlakók kultúráját tanulmányozza. Egy tanyán fogadják be, ahol egy nap a legkisebb lány megbetegszik, halálán van. Meronimának vannak ugyan gyógyszerei, de habozik őket használni, hiszen az a feladata, hogy minél kevésbé avatkozzon bele az általa vizsgált kultúrába. Mikor végül győz a könyörületesség és beadja a kislánynak a gyógyszert, halkan ezt mormogja magában: „Mit szólnának a tanszéken, ha megtudnák?”
Meronima dilemmája abból az illúzióból táplálkozik, hogy az antropológus mintegy észrevétlen megfigyelőként lehet jelen egy másik kultúrában, hogy azt a maga autentikusságában leírja. Csakhogy tudjuk már egy ideje, hogy ez illúzió. Minden társadalomkutató – antropológus, szociológus vagy pszichológus – befolyásolja a kutatott embereket már a maga puszta jelenlétével. Jobb, ha ezt elfogadjuk és nem dédelgetünk illúziókat. Ezzel nem azt mondom, hogy az antropológus tanítsa krikettezni a bennszülötteket, mint annó az angol gyarmatosítók, de nem kell rejtegetnie azokat a tárgyakat, amiket a saját kultúrájából hozott. A „bennszülöttek” úgyis tudják, hogy ő egy másik világból jött, és természetszerűen kíváncsiak arra. Ha semmit nem mondunk nekik, az nagyon egyenlőtlen viszonyokat teremthet.
Persze pont az egyenlőtlenség az érve azoknak, akik szerint az antropológus ne vigye be a saját kultúráját a vizsgált közösségbe. Mert hiszen, szól a feltételezés, a kutató (aki feltehetően Nyugatról jött) mindenképpen nagyobb tudással rendelkezik, de annak használata hierarchiát teremtene közte és a „bennszülöttek” között. Mondjuk nekem nem automatikus, hogy a hagyományos kultúra tudása feltétlenül minden területen kevesebb (a sámánizmus kutatóit érte már pár meglepetés), de fogadjuk el, hogy bizonyos dolgokban, pl. az orvostudomány esetében, tényleg így van. A Meronimáéhoz hasonló helyzetben vajon akkor cselekszünk etikusan, ha „nem avatkozunk be” a kultúrába, vagy ha felhasználjuk eszközeinket, hogy megmentsünk egy életet? És vajon melyik helyzet teremt hierarchikusabb állapotot?
Az akció antropológia egy olyan irányzat, amely elfogadja,hogy az antropológus óhatatlanul hatással van a vizsgált kultúrára, és úgy véli, hogy ezt jó irányban is ki lehet használni. Hiszen a hagyományos társadalmakban élők gyakran nehezen boldogulnak a modern világ útvesztőjében, akár adminisztrációról, érdekvédelemről vagy hasonlóról van szó. Az antropológus úgy tudja megköszönni az őt befogadó nép vendégszeretetét, ha hasznukra fordítja a tudását, például kiáll mellettük vagy akár segít megreformálni a gazdaságukat, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljenek. Ezzel valóban változtat azon a kultúrán, amit odaérkezésekor talált – csakhogy az már akkor sem volt „autentikus”. Bármennyire is szeretnének sokan hinni benne, az érintetlen ősi kultúrák, ha léteztek is valaha, mára már kapcsolatba kerültek a modern világgal (kezdjük ott, hogy különben az antropológus nem is tudott volna róluk).
Szóval ha Meronima attól tart, hogy kollégái rossz szemmel nézik a beavatkozását, javaslom, kérje át magát az akció antropológia tanszékre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése