Számos okból felnézek David Attenboroughra. Egyrészt nyilván azért, mert rohadt jó filmeket csinál. Azért is, mert elkötelezett a természetvédelem mellett - nemcsak filmjeivel, hanem azzal az alapítvánnyal is, amely Dian Fossey munkáját folytatja a gorillák védelmében. Talán kevesen tudják, de neki köszönhetjük a Monty Python társulatot is - ő volt annó az egyetlen a BBC vezetői közül, aki hajlandó volt őket műsorra tűzni. De ami személy szerint legjobban megérint, az a szerénysége. Miközben a britek nemzeti kincsnek tekintik (amit ő utál is rendesen), ő soha nem fedi fel, milyen hatalmas tudás és munka rejlik a sorozatai mögött. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy tényleg egyszerűen belebotlott egy kihalófélben levő óriásteknős-faj utolsó példányába, és bele se gondolunk, mennyi kutatómunkát igényelt egyáltalán tudomást szerezni a létezéséről, lemeccsezni, hogy elutazhasson adott szigetre teljes stábbal, és összevadászni mindazt az információt, amit magától értetődőként lazán elmesél a filmben. És itt ugyebár egy nagy, lassan mozgó és viszonylag behatárolt területen fellelhető állatról van szó - képzeljük el ugyanezt mondjuk egy pici piros békával a közép-amerikai szárazföld őserdeiben.
És ha mindez nem lenne elég, ebben a sorozatban Attenborough - akárcsak kis kedvencemben, A "Hogyan készült az Élő Bolygó?"-ban - a kulisszatitkokat is megmutatja, a felszerelés működésétől a filmes trükkökig, megspékelve persze saját bakijaival és beégéseivel. Emlékszem, annak idején nagy csalódással vettem tudomásul, hogy a Mariana-árok alját mutató felvételek valójában rekonstrukció alapján készültek (pedig logikusan rájöhettem volna). Most már pont hogy csodálom, hogy ezt megosztja a nézőkkel, szemben egy csomó dokufilmessel, akik folyamatosan úgy tesznek, mintha ("Egyedül vagyok itt a dzsungel közepén" - na ja, és amikor mész, hogy megy mögötted a kamera, saját lábán??). Attenborough simán vállalja, amit nem tud, mind tárgyi tudás, mind fizikai képességek területén.
A különböző tudományok művelői - most nagyképűen magamat is ide sorolom - hajlamosak magukat különlegesnek beállítani. Úgy teszünk, mintha pl. egy antropológiai interjú speciális tudást igényelne, amit hosszú tanulással lehet csak elsajátítani, és átlagembernek eszébe ne jusson megpróbálni. Pedig alapvetően csak annyi előnyünk van a többiekhez képest, hogy kellően elmélyedtünk egy témában mind elmélet, mind gyakorlat szintjén. Persze bizonyos tulajdonságok szükségesek hozzá (pl. antropológusnál a kommunikációs készség, természetfilmesnél meg pl. az, hogy ne rettegjen a hüllőktől/bogaraktól stb.), de igazából az elköteleződés számít. Ezért nincs jogunk lenézni másokat az esetleges kevesebb tudásuk vagy alacsonyabb végzettségük miatt, mert ettől simán meg tudják csinálni ugyanazt, mint mi, ha kellő energiát belefektetnek.
Én ezt a fajta alázatot tanultam Attenboroughtól. Köszönöm, Sir David. (És a következő filmjében légyszi filmezzen nekem kispandát és erszényes nyestet, kösz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése