***SPOILER***
Sakumi szokatlan háztartásban él: anyján és öccsén kívül velük lakik egy egyetemista unokatesó és Junko, édesanyja jó barátnője, aki bántalmazó férjétől menekült hozzájuk, hátrahagyva kislányát. Évekig harmonikusan működik ez az összeállítás, míg egy napon Junko eltűnik, és vele együtt Sakumi édesanyjának összespórolt pénze. A mélységesen csalódott családtagok pár hónap múlva levelet kapnak, amelyben Junko megmagyarázza tettét. Azt írja: olyan boldog volt ebben a választott családban, hogy úgy gondolta, vér szerinti családtagjaival még boldogabb lehetne. Ezért hazaköltözött édesanyjához és kislányához (az nem derül ki, miért kellett ehhez többszázezer yen). Persze annyira nem jött össze a dolog, mint várta, hiszen lányát évek óta nem látta és nehezen találják meg újra a hangot, de velük marad, és persze „egyszer majd” visszaadja a pénzt.
Junko gondolatmenete azt az általános elgondolást követi, miszerint a család az a hely, ahol igazán önmagunk lehetünk, ahol önmagunkért szeretnek feltétel nélkül, ahol nem kell szerepet játszanunk, amelyre mindig számíthatunk. Pedig ha megnézzük a körülöttünk levő valódi családokat, rögtön megcáfolódnak ezek az állítások. Hány olyan család van, ahol valaki titkol valamit a többiek előtt – azt, hogy kirúgták az állásából/egyetemről, azt, hogy drogozik, azt, hogy nem heteroszexuális vagy éppen házasságon kívüli párkapcsolata van. Gyakran a többiek megkímélése érdekében titkolózunk, például aggódásra hajlamos szülőknek sokan nem tartják praktikusnak megmondani, ha épp egy veszélyes extrém sportot terveznek kipróbálni. Vagy a válófélben levő házaspár szüleik előtt úgy tesz, mintha minden rendben volna – sokkal inkább szerepet kell játszaniuk, mint a baráti körükben, akik esetleg kevésbé szörnyednek el egy házasság válságán. A feltétel nélküli szeretet is megkérdőjeleződik mondjuk olyan esetekben, amikor valakitől szexuális orientációja, életvitele vagy éppen politikai meggyőződése miatt elhidegül a család. Persze mindezek baráti körben is megtörténhetnek (lásd még a témában A fideszes zsidó stb. című dokumentumfilmet), de ott számítunk ezekre: a barátságot törékenyebbnek feltételezzük, mint a vérségi kapcsolatokat. Pedig nagyon gyakran pont fordítva van. A családon belüli szerepleosztások, hierarchiák és elvárások megnehezítik a nyílt kommunikációt, és pont ezért a rokoni kapcsolatok – bár formailag megmaradnak – tartalmi szinten sokkal törékenyebbek, mint választott emberi kapcsolataink.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Junko jól tette, hogy évekig nem vette fel a kapcsolatot se édesanyjával, se kislányával. De mindezt megtehette volna úgy is, hogy nem szakad el választott családjától. A két opció nem feltétlenül zárja ki egymást: sokakat ismerek, akik választott családjuk mellett rokonaikkal is jóban vannak. Persze csak azokkal, akik ezt „megérdemlik”, vagyis családhoz méltóan viselkednek. Egyébként nagyjából mindannyian ezt tesszük, hiszen Junko se ment vissza bántalmazó férjéhez. Kevesen tartanak érdemi kapcsolatot minden vér szerinti rokonukkal, és az, hogy kikkel nem, nem feltétlenül a rokoni fokozat alapján dől el. Ilyen értelemben minden család, a vérségen alapuló is, választott család, és nincs értelme hierarchiát felállítani családformák között azon az alapon, hogy milyen elv hozta őket létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése