***SPOILER***
Han van Meegeren egy XX. századi holland festő volt, akit lefikáztak, hogy túl hagyományos stílusban fest, ezért elkezdett Vermeert hamisítani. Tök profin csinálta, egy csomó műértőt meg múzeumot megtévesztett. Igazából le se bukott volna, ha nem ad el egy ál-Vermeert Göringnek, így a háború után kollaborálással vádolták, amiért holland nemzeti kincseket átpasszolt a németeknek. Van Meegeren úgy döntött, jobban jár, ha bevallja, hogy a cucc nem is volt nemzeti kincs.
Nem sokkal azután, hogy a doku mindezt kifejti, szó esik Vermeer Szent Praxidis című képéről. Ez egy nem túl ismert darab (maga a szent sem az - a Wikipedián csak ezzel a képpel kapcsolatban merül fel a neve), sokáig vitatták is, hogy tényleg Vermeer-e. Egy korábbi olasz mester festményének másolata, nem is tekintik túl sikerült darabnak, a Christie's árverésén mégis több mint 6 millió fontért kelt el 2014-ben.
Nekem az volt a furcsa, hogy a doku készítőiben fel sem merült: Han van Meegeren és Vermeer ugyanazt csinálta. Vagyis majdnem ugyanazt, mert van Meegeren nem a létező Vermeer-képeket kopizta, hanem saját képeket festett Vermeer stílusában. Igaz, van Meegeren konkrétan hazudott a képek szerzőségéről, Vermeer viszont csak nem árulta el (a legtöbb képén nincs szignó), ám ez alapján még tarthatnánk van Meegerent egy igen hazug festőnek, de nem feltétlenül svindlernek. Mégis a nagyon hasonló viselkedésért az egyiket bűnözőnek kiáltották ki, a másikat meg ünnepelték - és ez annak ellenére is szembeötlő különbség, hogy (talán az égi igazságszolgáltatás megnyilvánulásaként) van Meegeren sose ülte le a büntetését (t.i. még előbb meghalt), Vermeer pedig értelemszerűen egy fillért se látott abból a 6 és fél millió fontból.
Tudjuk persze, hogy a művészethez való hozzáállás sokat változott a századok alatt. A középkorban és kora újkorban teljesen rendben volt mások műveit lemásolni, míg a XX. században nemcsak a festménynek kellett eredetinek lennie, hanem a művészi stílusnak is. Van Meegerennek tehát nem az volt a bűne, hogy nem tudott festeni, hanem hogy nem eléggé egyedi vagy divatos stílusban csinálta. Nekem viszont ez egy kicsit olyan, mintha számonkérnénk a Bécsi Filharmonikusokon, hogy miért nem nyomnak be egy kis drum'n'base-t az újévi koncert alá.
Mindezzel nem az a célom, hogy van Meegeren fan klubot indítsak (nem jönnek be a képei annyira, de igazából Vermeer több képe - köztük a Szent Praxidis - sem). Az egész történetnek inkább az a tanulsága (ameddig a doku nem jutott el), hogy a művészet ugyanolyan relatív fogalom, mint más kulturális jelenségek, és még ugyanabban a kultúrában is párszáz év különbséggel vagy különböző művészeti ágakban látványosan eltérő értelme lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése