A darab eredeti címe, A pelikán, arra a legendára utal, amely szerint a pelikán felhasítja saját mellkasát és vérével táplálja utódait. A történetbeli anyát, Krisztinát, veje hasonlítja a pelikánhoz, és ő magáévá teszi ezt a szerepet. Szívesen emlegeti, hogy mindent a gyermekeiért tesz, saját önálló életét feláldozva. Közelebbről megvizsgálva azonban láthatjuk, hogy Krisztina egyáltalán nem gyermekei érdekeit nézi. Felnőtt lánya és férje kettesben akarnának lakni, de ő ragaszkodik hozzá, hogy vele éljenek; egyetemista fiát viszont, aki szíve szerint maradna a szülői házban, kirúgja azzal, hogy ideje függetlenné válnia. És persze hamar kiderül, hogy ez a felállás miért az ő igényeinek felel meg (ebbe most nem megyek bele, mert nagyon spoiler lenne).
Az önfeláldozó anya mítosza egész kultúránkat áthatja, és kapóra jön azoknak az anyáknak, akik szeretik magukat áldozatnak beállítani, miközben valójában kontrollálni próbálják családjukat. Több anyát ismerek, aki gyermeke hálátlanságáról panaszkodik. Ezekről a gyerekekről gyakran kiderül, hogy "hálátlanságuk" mindössze annyiból áll, hogy önálló döntéseket hoztak vagy szeretnének hozni, amelyek esetleg eltérnek anyjuk akaratától. Volt, ahol az anya erre annyira hevesen reagált, hogy a gyerek egyetlen megoldást látott: megszakított vele minden kapcsolatot. Ha pedig a gyerek nem száll szembe az anya akaratával nyíltan, ez megmérgezheti egész jövőbeni kapcsolatukat. Láttam olyan családot, ahol ez 30 évig tartott, és lefogadnám, hogy az anya nem erre vágyott. De belesodródott, mert nem tudott megszabadulni az önfeláldozó anya szerepétől.
Nemrég hallottam egy előadást Tóth Olgától, aki megemlítette: olyan nők, akik munkanélküliek és nem is reménykedhetnek a foglalkoztatásban, gyakran örömmel fogadják az anyaságot, amelyben végre megvalósíthatják önmagukat. Valószínűleg nem ők az egyetlenek, akik feladják önmagukat gyermekeik kedvéért, legalábbis ezt hitetik el magukkal. De lehet, hogy a gyerekek jobban járnának egy olyan szülővel, aki megvalósítja önmagát és nekik is engedi ezt - vagy legalábbis van annyi önismerete, hogy felismerje, mi az ő igénye és mi a gyerekeié, és annyi felelősségtudata, hogy az utóbbit tekintse fontosabbnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése