A birodalomban egyik napról a másikra minden nő viszályba kerül a nővérével, és ez már az ország békéjét fenyegeti. A megoldást két prostituált találja meg. Azt javasolják a szultánnak, hogy rendelje el: egy napig minden nő járjon anyaszült meztelenül. Nem a férfiak kedvéért (nekik bekötött szemmel kell tölteniük ezt a napot), hanem azért, hogy meglássák egymás testét. A két örömlány szerint ugyanis a nők közötti viszályok oka a féltékenység, az, hogy a másikat maguknál tökéletesebbnek gondolják. Ha mindannyian szembesülnek egymás tökéletlenségével, többé nem akarnak ártani egymásnak.
A regénybeli birodalomban működő technikának a mi világunkban komoly akadályai lennének, minthogy különböző mesterséges technikák – a sminktől a botoxinjekcióig – megváltoztathatják a női test természetes tökéletlenségét; az ideálhoz való közelítés egyre inkább pénzkérdés. Ugyanakkor a regénybeli prostituáltaknak igaza van abban, hogy a női (vagy megjegyzem, akár a férfi) test tökéletlenségével való szembesülés szépségmítosz uralta világunkban sokkoló élmény lehet. Egy ismerősömet a közelmúltban pornográfia vádjával letiltották a Facebookról, mert közzétett egy saját magáról készült művészi aktfotót. A Facebook prüdériájától függetlenül elgondolkoztam azon, ugyanez lett volna-e a reakció, ha egy klasszikus fotómodell típusú szépség meztelen mellei jelennek meg az oldalon; valószínűleg nem, mert azért láttam már ilyesmiket emberek fotógalériájában vagy megosztott cikkekben. Szerintem ez a fénykép azért kavart vihart, mert egy túlsúlyos nő látható rajta, lógó mellekkel, vállán kicsiny macskával. Ráadásul leghevesebb támadói női nevet viselnek (legalábbis a Facebookon, ami ugye nem garancia valódi nemükre, de most fogadjuk el igazinak). Azt gondolom, hogy a hagyományos szépségideál elérésére intenzíven törekvő nőket különösen zavarja, ha valaki megmutatja, milyen is egy női test mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül. A valósággal való szembesülés nem érdeke sem a szépségiparnak, amely pont a tökéletlenségtől való félelemből csinál profitot, sem azoknak a nőknek, akik mesterségesen elért szépségükkel büszkélkednek. (És tényleg sokan ezt tartják fő értéküknek: mikor még nyelviskolában dolgoztam, egy továbbképzésen elhangzott a kérdés, hogy mit tekintünk sikerélménynek, és a résztvevő nők – diplomás, szakmájuknak elkötelezett emberek, köztük több anya – többsége arra szavazott, hogy belefogyni a tavalyi farmernadrágjukba.) A tökéletesség álcáját többé nem vehetjük le a ruhánkkal együtt; a szépségmítosz szó szerint a húsunkba vág. Így válik a tökéletlen női test megmutatása politikai tetté.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése