On the spot: Maldív-szigetek

***SPOILER***

Már az is tiszteletet érdemel, hogy kedvenc riporter-párosom nem maradt meg a luxushotelek világában, hanem elindul felderíteni a Maldív-szigetek másik arcát. Amit találnak, az a modern kori rabszolgaság durva formája. Ami azonban igazán tetszett, hogy az epizód végén S. Takács András felteszi a 200 forintos kérdést egy emberjogi szervezet képviselőjének: mit tehet az átlagturista ez ellen a kizsákmányolás ellen? És csodák csodája, a választékos angolsággal beszélő maldív lánynak van válasza: csak olyan szállodába menjünk, amelyről biztosan tudjuk, hogy legálisan foglalkoztatja és rendesen megfizeti személyzetét. Ilyen egyszerű.

Ismerek olyan embert, aki nem néz dokukat vagy csak a hepi fajtából (Jamie Olivier meg satöbbi), merthogy épp elég szar dolgot lát maga körül, nem akar még a tévében is ilyesmivel szembesülni. Ennél csak egy fokkal jobb az, aki egyfajta horrorfilmként csámcsog a látott szörnyűségeken. Sokan vannak azonban, akik ugyan a társadalmi tudatosság jegyében nézik a beszámolókat az emberi szenvedésekről és kiszolgáltatottságról, mégsem gondolják, hogy bármit tehetnének ezzel kapcsolatban. Az újságírók tehetnek a világ jobbításáért azzal, hogy bemutatják ezeket a dolgokat, a kormányok meg a nemzetközi szervezetek felléphetnek ellenük, de mi egyének semmit sem tehetünk. Ugyanez a mentalitás tart vissza embereket a szelektív hulladékgyűjtéstől is, merthogy mi az én szemetem ahhoz a rengeteg hulladékhoz képest, amit nagy cégek/gyárak/szállodák termelnek? Pedig a csepp a tengerben egyáltalán nem lebecsülendő. Egyrészt sok egyén összehangolt akciói (pl. adott szállodaláncok bojkottja) igenis hatással lehet például a bangladesi vendégmunkások helyzetére. Másrészt az ilyen pici lépések nekünk magunknak is fontosak, hogy érezhessük: tettünk valamit a világ jobbá tételéért. Persze csak nagyon keveset, de hát nem egyedül kell megváltanunk. Elvégre több milliárdan élünk itt a Földön.