N'Zo Nikiema, a diktátor uralmának az vet véget, hogy korábbi első embere, Pierre Castaneda fellázad; a következmény egy polgárháború, amelynek végén a nyertes Castaneda saját bábját ülteti az elnöki székbe, Nikiema pedig rejtőzködni kényszerül. Castaneda győzelméhez persze szükség van a nép támogatására is, akik felháborodnak Nikiema véres tettein, ezek közül is leginkább a hatéves Kaveena brutális megölésén. Persze nem tudják, hogy ez a gyilkosság valójában Castaneda lelkén szárad, aki most a felvilágosult vezető szerepében tetszeleg, azt ígérve, hogy az országot a fejlődés és a jogállamiság útjára tereli.
Boubacar Boris Diop regénye egy fiktív országban játszódik fiktív szereplőkkel, de bármi hasonlóság valós személyekkel nem teljesen a véletlen műve; a szenegáli szerző közelről láthatta azokat a diktatúrákat, amelyek számos afrikai országban közvetlenül a függetlenség után kialakultak. És arra is van a világon példa, hogy egy diktátor hűséges csatlósa egy ponton hirtelen politikai vagy akár fegyveres harcot indít korábbi jóbarátja ellen. Erre különböző motivációi lehetnek. Elképzelhető, hogy elege van a másodhegedűs szerepéből, vagy bosszút akar állni valamilyen személyes konfliktus miatt. Lehet, hogy felismerte, a diktátor csillaga leáldozóban van, és gyorsan beveti magát mint alternatívát, hogy megőrizze a status quót, ami egy ténylegesen ellenzéki vezető hatalomra jutása esetén nagyot borulna. Persze az sem lehetetlen, hogy nem az álellenzéki vezető jut erre a felismerésre, hanem azok, akik mindkét felet a háttérből irányítják, és akiknek érdekében áll, hogy ne történjen komoly változás; a diktátor idősödik, egyre nagyobb hülyeségeket mond és csinál, az emberek egyre csalódottabbak be nem váltott ígéreteiben, kell tehát valaki más, lehetőleg olyan, aki koránál vagy egyéb tulajdonságainál fogva el tudja hitetni velük, hogy ő a haladás és a jólét záloga (a regényben látványos különbség, hogy míg a gyarmati uralom alól frissen felszabadult ország magától értetődően fekete vezetőt választ, az évtizedekkel később a barbaritásból való kiemelkedést ígérő Pierre Castaneda fehér). Szóval sokféle oka lehet, hogy a diktátorral szembefordul egy korábbi hű támogatója, de egyvalamit kizártnak tartok: hogy valóban a demokrácia és az emberi jogok élharcosa lett.
