https://www.eldia.es/tenerife/2025/01/21/lugar-masificado-amor-vuelta-normalidad-113572899.html?utm_medium=Social&utm_campaign=Echobox&utm_source=Facebook&fbclid=IwY2xjawH843ZleHRuA2FlbQIxMQABHR3Q2N4T01c3hxT9xZeDAfHpsBK5cI1uweSMONVw9odXbXlr3Zq0xdFrJg_aem_uNZhWTax0Iw7QoWkoLMi3Q#Echobox=1737454756
Bocacangrejo kicsiny halászfalu Tenerife keleti partján, ahol az egyik lakosnak, Rafának, pár éve szokatlan ötlete támadt: a falu tengerpartját telefestette szívecskékkel. A faluból hamarosan turistalátványosság lett, özönlöttek ide az emberek (bár főleg a szigetről, a külföldi turisták körében annyira nem volt ismert).
A kép a cikkből származik, ugyanis a szívecskék ma már nem láthatók. Kb. fél éve egy reggel arra ébredt a sziget, hogy a korábban színes sétány le lett cementezve. Mint kiderült, maga Rafa tette tönkre saját művét, elsősorban azért, mert graffitik jelentek meg egy-két alkotáson, de a cikk azt sugallja: a falu "vissza akart térni a normalitáshoz", most végre megszabadultak a rengeteg látogatótól.
Noha megértem Rafa kétségbeesését, azért megjegyezném, hogy amit ő csinált, az is graffiti, tehát nem nagyon van alapja mások graffitijén kiakadni, ez egy ilyen műfaj. Ráadásul a művein megjelent, firkaszerű graffitiket jellemzően nem turisták, hanem bandák csinálják, és függetlenek a meglevő dekorációtól; simán lehet, hogy a szürkére cementezett falakon is feltűnnek majd. Itt inkább arra a megközelítésre szeretnék itt reflektálni, hogy "de jó, hogy végre nem jönnek a látogatók és visszatérünk a normalitáshoz". Gyakran hallani ugyanis ilyen kommentárokat a turistacélponttá vált helyeken, de vannak vele problémák.
A tömegturizmus ugye viszonylag újkeletű jelenség; a 20. század előtt csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy elutazzanak megtekinteni egy-egy szép várost, tájat vagy múzeumot. Ahogy az utazás olcsóbbá vált és minden munkahelyen megjelent a fizetett szabadság intézménye, egyre többeknek adatott meg ez a lehetőség. Azok a canariók és mások, akik panaszkodnak a környékükre látogató turisták miatt, maguk is rendszeresen utaznak külföldre vagy akár látogatnak el turistacélpontokhoz az országukon belül, tehát kicsit ironikus, amikor a turizmus korlátozásáért lobbiznak. Persze a helyi lakosok védelmében lehet pl. korlátozni a látogatók számát vagy belépődíjassá tenni bizonyos helyeket, bár Bocacangrejo valószínűleg jobban járt volna néhány biztonsági kamerával (és ezeket még mindig tanácsos lenne felszerelni, mert ahol a bandák megjelentek, nem fognak eltűnni csak azért, mert már nem színes a fal). De nem véletlen, hogy korábban zárt országok, mint Szaúdi-Arábia vagy Bhután, is nyitni kezdtek a turizmus felé, mert napjainkban ez az egyik legjövedelmezőbb gazdasági ág. Biztos vagyok benne, hogy Bocacangrejo vendéglátóipari egységei, sőt más vállalkozásai is jelentősen profitáltak a szívecskék miatt érkező látogatókból.
Mindeközben a hagyományos ágazatok, különösen a mezőgazdaság, egyre kevésbé jövedelmezőek. A klímaváltozás miatt sok helyen, így Tenerifén is, nagy területek váltak művelhetetlenné; egy előadáson hallottam egy statisztikát, miszerint az itt fogyasztott élelmiszerek több mint 90%-a importból származik. Szintén a klímaváltozás, valamint a túlhalászat miatt a halászatból is egyre nehezebb megélni. Gyakoribbakká váltak a heves hullámzással járó szélviharok, amikor a halászok nem mehetnek ki a tengerre. Ráadásul Bocacangrejo közel fekszik a keleti part ipari kikötőihez és olajfinomítóihoz; egyetlen baleset okozta szennyeződés, és előfordulhat, hogy az itt fogott halak már nem fognak megfelelni az egészségügyi előírásoknak, akár hónapokon keresztül. Részben ezek miatt általános jelenség, hogy a fiatalok nem akarják folytatni a családi mezőgazdasági vagy halászati vállalkozást, inkább a szolgáltatásokban keresnek munkát, többek között épp az idegenforgalomban, és a falvakból a városba költöznek.
A bocacangrejói szívecskék története olvasható úgy, mint a meg nem értett művészé, aki efölötti keserűségében elpusztítja saját alkotását (ennek persze van hagyománya, ld. Georges Méliès), vagy mint egy olyan falué, amely vissza akar térni a múltba és/vagy képtelen alkalmazkodni a jelenhez. Csakhogy az a múlt, amelyhez Bocacangrejo visszatérne, már nem megvalósítható. Az emberek nehezen szoknak hozzá a változásokhoz, de ha az internethez és az okostelefonhoz sikerült, érdemes a turizmushoz is így hozzáállni, mert - bár nem mindenki számára világos ez - sokkal nagyobb mértékben járul hozzá az anyagi jólétükhöz és a mindennapi kényelmükhöz, mint a másik kettő együttvéve. A szívem mélyén remélem, hogy Rafa egy nap ismét elkezd szívecskéket festeni a falu part menti sétányára - különben fennáll a veszély, hogy Bocacangrejo egy nap elnéptelenedett kísértetfaluvá változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése