Tölcsért csinált a kezéből, de nem jött be neki

 https://hvg.hu/kultura/20221214_75_eves_Zalatnay_Cini?utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR0qJCAiKO9tWqBvbFtbOBkhGbsI7gW8u1qSjgKxdYIhU5bMlNJP9LzAzwA#Echobox=1671043893

A cikk Zalatnay Sarolta születésnapjára íródott, aki gyerekkoromban az egyik kedvenc énekesnőm volt, aztán amikor egyre inkább botrányhőssé vált, elhatárolódtam tőle. Ez a cikk rámutat, hogy valóban volt tehetsége. Meg arra is, hogy azért ott végezte, ahol, mert Magyarországon maradt.

Persze nem azt állítom, hogy külföldön minden rocksztár botrányoktól mentesen, kizárólag a zenének élve öregszik meg, gondoljunk csak Ozzy Osbourne valóságshowjára vagy (extrém példaként) Michael Jacksonra. De ott azért vannak páran, akiket tényleg a zenéjükről ismernek továbbra is, és nem égetik le magukat azzal, hogy mindenféle baromságokat nyilatkoznak jobbra-balra, beállnak a NER kiszolgálói mögé vagy rockerből gagyiba mennek át, mint például Nagy Feró. Magyarországon ez a műfaj kiveszőben van: a kevés megmaradt vállalható zenész azért vállalható, mert ellenzéki oldalon politizál, de őket is beszippantotta a rendszer, amiben minden vagy a politikáról, vagy a botrányról szól (esetleg mindkettőről egyszerre). És nyilván női énekesként még nehezebb talpon maradni egy olyan közegben, ahol a koncerteken készült képek és videók alatt mindenki a zenész külsejét fikázza, míg ha ugyanez mondjuk Amerikában történik, azonnal kap néhány beszólást a testszégyenítő kommentelő, és esélye van bekerülni "a leggázabb dumák a Twitteren" típusú összeállításokba.

A cikk sokszor emlegeti a Kádár-korszakot mint Cini karrierjének kerékkötőjét (nem mehetett szabadon külföldre, nem lehetett Bond-lány), de ez a korszak mégis lehetővé tette számára, hogy a saját műfajában, kompromisszumok nélkül alkothasson. A mai magyar közegről ez már nem mondható el, elég megnézni, kik lépnek fel nagy rendezvényeken és kik nem, vagy mondjuk Tóth Gabi átalakulását buzgó kereszténnyé. Nem sok esélye van annak a zenésznek, aki nem fekszik le a hatalomnak. És Iványi Gábor vagy a sztrájkoló tanárok esete azt mutatja, hogy ez nemcsak a zenei világra igaz. Aki most biztonságban érzi magát, nem tudhatja, mikor fogják állásfoglalásra kényszeríteni. Szóval nemcsak azoknak érdemes meggondolniuk, hol van nagyobb esélyük a kibontakozásra, akiket feleségül kért egy sztárzenekar egyik tagja.