Nem emlékszem, melyik Harry Potter könyv kezdődik azzal, hogy Harry titokban hallgatja a híreket a mugli rádión. Nyilván azért érdeklik a hírek, mert úgy gondolja: ha Voldemort valami nagy disznóságot csinált volna, azt a muglik is észrevennék és bemondanák. És azért titokban, mert Vernon bácsi teljesen kiakad nevelt fia új hobbiján, és kifejti: nem normális dolog, ha egy tizenéves fiút érdeklik a hírek.
Noha ritkán értek egyet Vernon Dursley-val (valószínűleg sokan vagyunk így vele), ezúttal van a szavaiban némi igazság. A tinédzserkor a nagy változások ideje, amikor bőven van mire koncentrálnia a fiataloknak: hiszen pályát kell választaniuk, függetlenedni a szüleiktől, kísérletezni az első párkapcsolatokkal. Ebben a korban ezek a fontos dolgok, politizálni később is ráérnének.
Mégsem Harry Potter az egyetlen kamasz, akinek saját felnőtté válása helyett a világ gondjaival kell foglalkoznia. Az utóbbi hetekben sok magyar középiskolás buli helyett tüntetésekre jár, tanáraikkal szolidaritást vállalva. Persze kormánypárti oldalról feléjük is elhangzik a kritika, hogy foglalkoznának inkább a tanulással, csakhogy pont ezt nem tehetik, miután az Orbán-rezsim leépítette az oktatást.
Azért van egy jelentős különbség Harry és a magyar középiskolások között. Harryt ugyebár egy jóslat predesztinálja a világ megmentésére (bocsi, ha ez valakinek spoiler), ezt a munkát nem végezhetik el helyette a jóindulatú, támogató felnőttek, maximum felkészíthetik rá és egyengethetik az útját. Az viszont nem volt előre megírva, hogy a magyar kamaszoknak kelljen saját tanáraikért kiállnia. Azoknak a felnőtteknek kellett volna megtenniük, akik ehelyett hagyták, hogy tönkremenjen a magyar oktatás, és újra és újra megszavazták azt a kormányt, amely ezen dolgozik évek óta. A magyar tinédzsereknek azért kell politizálnia, mert a felnőttek cserbenhagyták őket. Ez az egészben az igazán szomorú.
(kép: pinterest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése