Mindig nagy élmény számomra, ha olyan tudóst hallok előadni, akitől már olvastam könyvet és az nagy hatást tett rám. A könyve alapján Michael Ignatieffről tudtam, hogy az emberi jogokat mindennél többre tartja, azt viszont nem, hogy nagyszerű előadó, igazi jó arc és meglepően képben van a magyar helyzettel kapcsolatban. És emellett (ritka adomány ma Magyarországon ilyennel találkozni) optimista: számtalan olyan tényezőt sorolt fel, amelyek miatt a kelet-európai (és egyéb) autokrata rendszerek korántsem stabilak. Nem meglepő tehát, hogy megkapta a 200 forintos kérdést: mi kellene az Orbán-rendszer megdöntéséhez? Michael erre is tudott válaszolni, három fő gondolatban:
1. Egységes, vagy legalábbis ellentéteit a közös célokáért félretevő ellenzék. Mondjuk nem ő az első, aki ezt felvetette, de elgondolkodtató, hogy idelátogató külföldiként is rögtön ez az első gondolata. Hozott egy példát: Magyarországon hagyománya van a szabadságszeretetnek és a függetlenségért való küzdelemnek (gondoljunk csak 1848-ra vagy 1956-ra), az ellenzék mégsem képes ezekből egy közös hagyományt kovácsolni, hanem mindenki a maga céljaira használja fel őket.
2. Orbán Viktor démonizálása helyett a saját programra koncentrálni: ne arról szóljanak a beszédek, hogy a mostani rendszer mit csinál rosszul, hanem hogy adott párt ehelyett hogyan csinálná. Visszagondolva a múlt vasárnapi tüntetésre (meg sok korábbira azelőtt), ez bizony hiánycikk.
3. Megszólítani a vidéket. Michael szavaival élve (aki a kanadai liberális párt vezetője volt, és egyszer választást is nyert, bár azóta egy másikat elveszített): a rendszer megbuktatásához sok estét kell eltölteni lepukkant kis isten háta mögötti szállodákban, ahol talán csak 10 ember gyűlik össze, és ezt a 10 embert kell meggyőzni a céljainkról. És ezt folytatni 2-3 éven át, amíg a sokszor 10 (majd később 20 majd 100) emberből összegyűlik egy vidéki szavazótábor.
Én is gyakran utálom, amikor a külföldiek jobban tudják, mit kéne csinálni Magyarországon (az emigráns magyarok különösen jók ebben), de Michael meglátásaival teljesen egyet tudok érteni. Így szokásomtól eltérően nem is azért írtam blogbejegyzést erről az előadásról, hogy hosszan reflektáljak rá, hanem hogy ilyen módon olyanok is olvashassák, akik magára az előadásra nem jutottak be. Szerencsés esetben akár az ellenzék képviselői is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése