Szivárványcsaládok gyerekcipőben

A három meghívott vendég közül ketten úgy fogadtak örökbe gyereket, hogy azonos nemű párkapcsolatban éltek; ezt a TEGYESZ és a gyámhivatal is tudta, és noha a partner nem szerepelhetett örökbefogadóként(hiszen közös örökbefogadás csak házastársaknak lehetséges), őt is behívták interjúra és megemlítették a dokumentumokon is. Viszont amikor a közönségből valaki feltette a kérdést, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatban (mai rövidítésével BÉK, de én a régebben használt BEKÁ-t jobban szeretem) élő személy fogadhat-e örökbe, az összes meghívott azt felelte, hogy nem, hiszen örökbefogadóként csak házas és egyedülálló személyek jöhetnek szóba.

Eltekintve attól, hogy a jog állítólag nem tiltja egyértelműen a BEKÁ-ban élőknek az egyéni örökbefogadást, ez a megközelítés elfeledkezik arról, hogy Magyarországon a nem-bejegyzett élettársi kapcsolat is jogi kategória, tehát aki együtt él azonos nemű párjával, ugyanúgy nem egyedülálló. Ez igaz nemcsak az örökbefogadásnál, hanem mondjuk a mesterséges megtermékenyítésnél is: amikor a párjával élő leszbikus aláírja a papírt, hogy egyedülálló, valójában okirathamisítást követ el, még ha ezt nehezebb is lenyomozni és bizonyítani, mint a BEKÁ-t. Ennek ellenére LMBTQ emberek és szervezetek gyakran úgy állítják be, mintha csak a BEKÁ-ban élő párok gyerekvállaláshoz való joga csorbulna. A gyakorlatban a jelek szerint így is van, mint ezt igazolja a fenti két örökbefogadós történet, vagy az a leszbikus ismerősöm, akivel nem írattak alá családi állapotára vonatkozó papírt a mesterséges megtermékenyítésnél. Lehet persze, hogy a közintézmények akkor se problémáznának, ha egy BEKÁ-ban élő pár fordulna hozzájuk ilyen módon, de ezt nem tudjuk, mert BEKÁ-ban élő párok pont a jogi korlátozás miatt nem próbálkoztak még ezzel (vagy másfelől nézve, azok a párok, akik a két módszer bármelyikével akarnak gyereket, általában nem kötnek addig BEKÁ-t, amíg ez össze nem jön).

Persze mondhatnánk, hogy minek is kezdenénk harcolni a nem-bejegyzett élettársak szülői jogaiért, hiszen egyrészt bármikor megtehetik, hogy össze-Bekáznak és ezzel megszerzik a jogokat (mondjuk ugyanezen az alapon a pusztán együtt élő pároknak semmi joguk ne legyen…), másrészt a gyakorlat úgysem diszkriminálja őket. Csakhogy a törvény be nem tartására bazírozni elég kockázatos, hátha egyszer olyanok kerülnek az intézmények élére, akik komolyan veszik. Továbbá a cél a jogegyenlőség lenne mind formai, mind gyakorlati szinten, nem pedig a megfelelő kiskapuk kialakítása. Épp eléggé gáz, hogy kiskapuk vannak a rendszerben, azokat ugyanis nemcsak a javunkra, hanem a hátrányunkra is használhatják (példa erre az a leszbikus ismerősöm, akit annak idején nem szexuális orientációja, hanem kopaszsága miatt rúgtak ki, lévén az nem védett kategória). A cél tehát az lenne szerintem, hogy a törvény egyértelműen kimondja: azonos nemű társával (akár BEKÁ-ban, akár csak szimpla élettársi kapcsolatban) élő személy ugyanolyan jogosult az örökbefogadásra és a mesterséges megtermékenyítésre, mint a házasok és az egyedülállók.