Loretta a kedvenc szereplőm a filmben (köszönhető ez jórészt az őt alakító Eric Idle-nak). Noha a legelején még férfinéven szólítják, igen hamar coming outol: felfedi, hogy nőnek érzi magát, és elvárja, hogy innentől kezdve nőként tekintsenek rá. Meglepő módon a Júdea Népe Front (juj, remélem, jól írtam :-) ) pillanatok alatt alkalmazkodik az új helyzethez: nemcsak választott nevén szólítják Lorettát, hanem áttérnek a "fivérek" helyett a "testvérek" megszólításra és általánosságban véve is a gender-semleges nyelvezetre. Annyira nőnek tekintik Lorettát, hogy minden ülésen rábízzák a jegyzőkönyv-vezetést (tapasztalatom szerint ez még LMBTQ egyesületekben is tipikusan női feladat).
A szituációt mindössze az bonyolítja, hogy van a csoport vezetőségében egy cisz nő is, Judit. Ő láthatóan kevésbé befolyásos, mint Loretta, hiszen nem sikerült meghonosítania a gender-tudatos nyelvhasználatot. Sőt, amikor egy ízben Judit - teljes joggal - kiakad a vezetőség férfitagjaira, azok egy legyintéssel "feminista hiszti"-nek minősítik kirohanását, majd Lorettától kérnek bocsánatot.
A Monty Python-társulatot ugyan túlzás volna feministának minősíteni, de azt gondolom, itt létező jelenségen élcelődtek. Ha valakik egy transz embert még születési nemében ismertek meg, nehezen vonatkoztatnak el attól, még ha a felszínen nem is ezt közvetítik. Egy ismerősöm mesélt transzférfi barátjáról, akit ugyan a kollégák férfinevén szólítanak, valamiért kávézás után mégis mindig rá marad a mosogatás. Ugyanígy Loretta, bár most már nőnek vallja magát, megőrizte a csoporton belül azt a pozícióját, amit csak férfiként érhetett el. Ami olyan értelemben rossz hír Lorettának, hogy mégsem sikerült teljesen átminősülnie nővé. De még rosszabb hír a cisz nőknek, akiknek a szava sosem fog annyit érni, mint egy olyan emberé, aki férfinak született.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése