***SPOILER!***
A filmbéli testvérpárt azzal a bölcs tanáccsal bocsátja útjára apjuk, hogy vigyázzanak, maradjanak mindig egyenlőek; amint az egyenlőség megtörik, nem maradnak többé együtt. A szófogadó fiúk jó darabig kínosan ügyelnek az egyenlőségre: ugyanaznap veszítik el a szüzességüket (de nem ugyanazzal a lánnyal), egyszerre tartják az esküvőt, sőt még a gyermekáldást is sikerül úgy megtervezni, hogy egy napra essen. Ám az élet közbeszól és egyenlőtlenséget teremt: az egyik fivér felesége belehal a szülésbe. Az özvegyen maradt fivér megrémül az így kialakult egyenlőtlenségtől és gyorsan elhúzza a csíkot; a testvérek csak haláluk óráján találkoznak ismét egymással.
Én azt az üzenetet olvasom ki a filmből (ami nem feltétlenül felel meg a Taviani fivérek szándékainak), hogy a probléma gyökere az „egyenlőség” szó értelmezésében rejlik. Egyenlőnek lenni nem azt jelenti, hogy mindenben egyformán kell viselkedni. Ezt a kört a feministák régóta lefutották: a nemek egyenlősége nem akkor következik be, ha a nők is állva fognak pisilni, hanem ha úgy alakítják ki a vécéket például a közintézményekben, hogy nekik se kelljen többet várakozniuk a férfiaknál (hogy csak egy igen triviális példát említsek). Két testvér attól még egyenlő maradhat, mert az egyiknek van felesége, a másiknak nincs, kivéve, ha a különbség értékítéletté vagy olyan bánásmóddá alakul, amely az egyiküknek kedvez (pl. ha a nőtlennek pluszmunkákat kell végeznie).
Ironikus, hogy mindehhez a keretet éppen Griffith Türelmetlenség című filmjének forgatása adja. Ez volt az első hollywoodi produkció, aminek effektíve mondanivalója volt (cinikusan hozzátehetném, hogy talán az utolsó is; persze ez durva sarkítás, de az tény, hogy ilyen szinten szimbolikus és elvont filmet ma már kevés mainstream stúdió vállal be). Griffith üzenete pontosan az, hogy a kultúrák és értékrendek eltéréseit nyitottabban kéne kezelni, mint ahogy tesszük. Vito Russo egyik bölcs mondása jut eszembe, miszerint nem az a tolerancia, ha elfogadjuk a hozzánk hasonlókat, hiszen ez nem kunszt; a tolerancia a különbözőség elfogadásában rejlik. Hajlamosak vagyunk ezeket az elveket társadalmi csoportokra vonatkoztatni –Vito Russo például a fenti mondatát a konszolidált és kevésbé konszolidált melegekre értette – pedig magánembereket ugyanúgy tudunk lenézni vagy egyenlőtlen helyzetbe kényszeríteni. Csak éppen ez elég gáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése