A manipulátor

***SPOILER***
A megüresedett alelnöki posztra egy női szenátort jelölnek, Laine Hansont. Ellenségei persze azonnal támadásba lendülnek, különösen Shelly Runyon (aki megtévesztő neve ellenére pasi): elterjesztik, hogy a szenátorasszony főiskolás korában orgiákon vett részt. A vádak amúgy hamisak, de a meghallgatások során Laine nem cáfolja őket, csak azt ismételgeti, hogy méltóságán alulinak tartja ezzel a témával foglalkozni. Mint a film végén az elnöknek kifejti: azért nem védekezett, mert magát a hozzáállást érezte felháborítónak, hogy amit egy férfi jelöltnek senki se rótt volna föl, azért egy nőt meghurcolnak.

Laine Hansont tehát akár feminista hősnek is tekinthetnénk (különösen, hogy az abortusz-témában is a feminista álláspontot képviseli), aki a női emancipáció ügyét győzelemre viszi. Mégsem jó érzéssel álltam föl a film végén a képernyő elől. Ugyanis hiába gondolkodik feminista módon a szenátorasszony, ezt egyetlen ponton sem fejti ki a nagy nyilvánosság előtt. Ahogy a valóságban is születnek a nők helyzetét megkönnyítő törvények (pl. régebben a GYES-sel kapcsolatban), de senki nem mondta ki, hogy ezek a nőkért történnek. Így az a paradox helyzet alakul ki, hogy noha egyre több törvény védi a nők (vagy akár a melegek, transzneműek stb.) érdekeit, nem kerül bele a közbeszédbe az, hogy a nők/melegek/transzneműek érdekeit védeni kell. A feminizmus továbbra is szitokszó marad. Pedig amíg kínosan ügyelünk rá, nehogy az egyenjogúság retorikája jelenjen meg valamely törvények kapcsán, nem fogunk tudni elérni olyan törvényi változásokat (pl. az abortusszal kapcsolatban), amelyek megkívánják ennek az elvnek a nyílt kimondását.

Nem mellesleg, míg a film eredeti címe (The Contender) magára Laine-re utal, a magyar fordítás (A manipulátor) Shellyt teszi meg címszereplővé, azt sugallva, hogy a film mondanivalója nem egy nő küzdelme a hátrányos megkülönböztetés ellen, hanem egy gonosz manipulátor aljas manőverezése. Az amerikai DVD borítóját nem ismerem, a magyarén az elnököt játszó Jeff Bridges látható. A magyar kiadó tehát ügyelt rá, hogy még annyi feminizmussal se szembesüljön a potenciális néző, amennyit az amerikai változat még megenged magának.