Henry évtizedeken át őrizte a titkát: hogy kínai-amerikai létére a II. világháború idején szerelmes volt egy japán kislányba. Kínai nacionalista apjának természetesen nem beszélhetett erről, és később fia elől is elhallgatta. Nemcsak azért, mert tiszteletlenségnek érezte volna most már elhunyt feleségével, a fiú anyjával szemben, hanem mert gyakorlatilag nem működik a kommunikáció kettőjük közt. Mondjuk Henrynek enyhén szólva nem volt erre mintája: gyerekkorában szülei ragaszkodtak hozzá, hogy angolul beszéljen otthon (hiszen ő már asszimilálódott amerikai), viszont ők maguk egyáltalán nem értettek ezen a nyelven. A generációk közötti kommunikáció-képtelenség tehát már nyelvi szinten is megnyilvánult. Noha Henry és fia, Marty között ilyen nyelvi akadályok már nincsenek, Henry mégis annyira bezárkózik, hogy fia teljesen félreismeri és őt is meggyőződéses nacionalistának gondolja. Jellemző módon akkor derül csak fény a régi történetre, mikor megjelenik a színen Marty (fehér) barátnője; ő a családon kívülről jött, ráadásul nő, ezért meg tudja törni a generációkon átöröklődött mintákat.
Ironikus módon mindez a kínai kultúrán belül, amely akkora hangsúlyt fektet a családra és a generációk kapcsolatára. Nem mintha nálunk ismeretlen volna a jelenség. Hajlamosak vagyunk mi is úgy gondolkodni, hogy az idősebb generáció alapból konzervatív; azokkal az ideológiákkal azonosítjuk őket, amelyek az ő idejükben uralkodtak, és fel sem merül bennünk, hogy akkor is léteztek lázadók. (Pedig hány fiatal háborodna fel, ha automatikusan azt a hozzáállást tételeznék fel róla, amelyet a legutóbbi iskolai erkölcstan-könyvek prédikálnak!) Érzésekről és emberi kapcsolatokról pedig ugyanúgy nem beszélgetnek apák és fiúk (anyák és lányok még talán), mint Henry családjában. Mindez nem feltétlenül konfliktusokból ered, hanem a kommunikációs minták hiányából. Sok olyan meleg fiút ismerek, aki nem bújt elő apjának vagy más felmenő ági rokonainak, pedig szereti őket. Lehet, hogy homofóbiát feltételez róluk, de ennél sokkal fontosabb, hogy nem is tudja elkezdeni a beszélgetést. Mint egyik interjúalanyom elmondta: apjával az időjárásnál mélyebb dolgokról soha nem beszéltek. Akkor hogyan is hozná szóba a párkapcsolatát? Vagyis sok családnál nem a szeretet hiányzik, az összetartozás vagy az idő, hanem egyszerűen az a készség, hogy más generációk tagjai felé megnyíljunk, illetve meghallgassuk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése