Juan a dal előtt elmondta, hogy eredetileg Siete Islas (hét sziget) volt a címe, a Kanári-szigetek hét tagjára célozva. Ám pont amikor stúdióba vonultak volna fölvenni, a Kanári-szigetek önkormányzata úgy döntött, hogy a picike, 721 lakosú La Graciosát is teljes jogú szigetnek ismeri el. Juan gyorsan átírta a dalt, belenyomott egy versszakot La Graciosáról, így lett Ocho Islas (nyolc sziget) a végleges változat.
Ez a vicces sztori nekem szép példája egy olyan fajta lokálpatriotizmusnak, ami nem ragad meg a múltban, hanem képes rugalmasan alkalmazkodni. Tenerifén élve sokakkal találkozom, akik büszkék a szigetekre, annak tájaira, növény- és állatvilágára, kultúrájára. Persze tudjuk, ezek egyben turistalátványosságok is, amiket sok helyen azért hangsúlyoznak, hogy az egzotikummal odacsábítsák a látogatókat. Ezek a lokálpatrióták azonban nem az idegenforgalomban dolgoznak: helyi civil szervezetekben önkéntesként védik az őshonos növényeket, helybéli lakosoknak adnak ki verseskötetet a szigetekről vagy szerveznek városismereti, köztük nőtörténeti sétákat. Mert igen, itt a hagyományok tisztelete és a feminizmus is együtt járhat. Juan egy másik dalának egyik sorát idézve: baloldalit és jobboldalit az köti össze, hogy mindkettő szereti a hazáját.
Magyarországról jőve nekem ez szokatlan, hiszen ott a nemzeti kultúrát és a hagyományokat szinte teljesen kisajátította a jobboldal. Aki baloldali, az kozmopolita, sőt akár idegenszívű, és ha bármi olyat mond vagy tesz, ami patriotizmusra utalna (mint amikor Karigeri bejelentette, hogy végigjárja a Kék Túrát), rögtön kapja a támadásokat. A nemzeti jelképek olyannyira összekapcsolódnak a jobboldalisággal, hogy mikor annó Izlandra mentünk egy konferenciára, megkérték a résztvevőket, hogy mindenki vigye el az országa zászlaját - és mi képtelenek voltunk bemenni egy boltba magyar zászlót venni. Végül ott a helyszínen tákoltunk össze egyet, mikor kiderült: a cél az, hogy a reykjavíki pride-on megmutassuk, milyen sok országból jöttünk. De kirekesztettként nekünk rossz érzéseink kapcsolódtak minden magyar nemzeti jelképhez. Itt most, ezen a távoli szigeten tanulom, hogy lehet lokálpatriótának lenni úgy, hogy az nem a gyűlöletről, hanem a szeretetről szól, nem elválaszt, hanem összeköt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése