Erről a filmről már írtam egyszer (https://mmreflexiok.blogspot.com/2015/02/buszkeseg-es-banyaszelet.html), de most muszáj megint. Nemcsak azért, mert imádom: a meleg témát, a (valós eseményeken) alapuló sztorit, a zseniális karaktereket, a szuper színészeket, a poénokat ("Ez nem lehet a település neve, egyetlen magánhangzó sincs benne!"), a "Shame, shame, shame" című dalt és az arra előadott táncot (ezt illusztrálja a kép, forrása: filmkatalogus.hu), a velszi tájat meg satöbbi. Hanem azért is, mert ismét aktuálissá vált a film fő üzenete: a társadalmi szolidaritás.
A film főszereplői londoni melegek, akiknek a sztrájkoló velszi bányászok se kutyájuk, se macskájuk, mégis adományokat gyűjtenek nekik és kiállnak mellettük. Leginkább azért, mert látják: ugyanaz a rendszer nyomja el őket is, ugyanúgy rágalomhadjárat folyik ellenük és ugyanúgy kisebbségben vannak a társadalomban. Talán nem kell kitennem a spoiler warningot, ha elárulom: minderre a film végére a velszi bányászok is rájönnek.
A ma elfogadott KATA-törvény kisvállalkozók százezreit lehetetleníti el. Sokan vannak, akik értik ezt és tüntetnek vagy kiállnak mellettük, de hallani olyan hangokat is: engem ez nem érint, én nem vagyok KATÁ-s, minek hőbörögnek ezek. Meg persze sokan beveszik a kormány azon burkolt üzenetét, hogy a KATÁ-sok nem dolgoznak, és nem gondolnak bele, hogy akkor mégis ki hozza ki a pizzájukat, ki szereli meg a bojlerjüket, ki feliratozta a kedvenc filmjüket a moziban, ki foglalkozik logopédusként a beszédhibás gyerekükkel és ki fordította le magyarra a háztartási gépük használati utasítását vagy az életmentő gyógyszerük betegtájékoztatóját. Garantáltan több magyar polgár ismer személyesen KATÁ-s vállalkozót, mint ahány londoni meleg velszi bányászt, már csak ezért is elvárhatnánk nagyobb társadalmi szolidaritást. Ám ennek hiányában az átlagembernek azt kellene észrevennie, hogy a KATA-módosítás az ő bőrére is megy. Az eddigi KATÁ-s vállalkozók túlnyomó többsége kénytelen lesz átlépni egy olyan adónembe, amely irreális terheket ró rá (tegnap egy beszélgetésen egy adószakértő kiszámította: 1 millió forint éves bevétel alatt egy átalányadózó vállalkozó többet fizet be adóba, mint amennyi a bevétele). Ezt csak úgy tudja kompenzálni, ha árat emel. És mivel az őt megbízó cégek szintén nem akarnak rosszul járni, ők is emelésre kényszerülnek, vagyis drágább lesz a pizza, a szerelő, a gyógyszer, a mozijegy és minden, amit külföldről behozott gépeken gyártanak. Az eddigi KATÁ-sok egy része persze így se tud majd megélni, csődöt jelent és elmegy Hollandiába építkezéseken dolgozni, az átlagpolgár meg lesz szíves maga elmenni a pizzájáért és megtanulni egy idegen nyelvet annyira, hogy megértsen egy mozifilmet vagy egy betegtájékoztatót.
Ezeken a praktikus, mindenki bőrére menő szempontokon felül több más ok is van, amiért az átlagpolgárnak érdeke kiállni a tüntetők mellett. Ezek közül most azt emelném ki, hogy hosszú távon hova fog vezetni ez a tendencia. Nyilván oda, hogy megszűnnek a kisvállalkozások, és kialakul az államszocializmus egy olyan alváltozata, amelyben nem az állam, hanem a kormányközeli oligarchák kezében van az összes kereskedelmi tevékenység. A fiatalabbaknak javaslom, nézzenek 50-es évekbeli filmeket, kérdezzék ki nagymamát-nagypapát és aztán döntsék el, akarják-e ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése