Digitális nomádom

 ***SPOILER***

Azért is kíváncsian vártam a filmet, hiszen bizonyos definíció szerint én is digitális nomádnak számítok: nemcsak egyik országból a másikba költözve, hanem rövidebb utazások során is viszem magammal a laptopot, és a legkülönbözőbb helyekről dolgoztam már a torremolinosi apartmantól az osztrák hegyi biogazdaságig (és persze nagyon sok vonatról és repülőről). Ehhez képest, ha valaki a digitális nomád definícióját keresi, azt ez a film legföljebb összezavarja. A bemutatott négy szereplő közül egy (a grafikuslány) nemcsak számítógépen dolgozik, tehát szigorú értelemben nem "digitális", csak nomád; egyről számomra ki se derül, mi a munkája; egy pedig nem is dolgozik, csak simán együtt utazik férjével (aki szerintem az egyetlen valódi digitális nomád a filmben, ezért az ő képét tettem ki). Ezt régen simán úgy hívtuk: kitartott feleség. Ráadásul elhangzik egy olyan definíció is a filmben, hogy a digitális nomádok elköteleződés-fóbiások, nem tudnak megmaradni egy város, egy partner vagy egy munka mellett. Erre már a film is rácáfol, hiszen Dan és Ela évek óta együtt élnek, a film végére kialakítanak maguknak egy bázist is, ahova hazatérhetnek, ráadásul Dan és a grafikuslány is ugyanazt dolgozzák mindvégig. Az általam ismert digitális nomádok kifejezetten ugyanazt a munkát végzik vállalkozóként vagy szabadúszóként, csak éppen online, és sokuknak párja is van, aki velük utazik vagy költözik, vagy épp ők költöztek ki hozzá. (Izgalmasabb kérdés, hogy ha a digitális nomád párja olyan szakmát művel, ami nem végezhető távmunkában, hogyan tudják ezt megoldani - ez például az ismeretségi körömben is probléma, de a film azzal az egyetlen, nem mindig realisztikus vagy kívánatos válasszal szolgál, hogy hát tartsa el a másik.)

Az is csak érintőlegesen merül fel a filmben, hogy ennek az életformának csak a digitális jellege a viszonylagos újdonság. Az kiderül, hogy maga a filmrendező is több országban élt élete folyamán, viszont nem esik szó azokról a valódi nomádokról, akikkel sűrűn lehetett találkozni ifjúsági szállókon a 20. század utolsó évtizedeiben: olyan fiatalokról, akik nyakukba vettek egy idegen kontinenst, és ha elfogyott a pénzük, ideiglenesen munkát vállaltak valahol, aztán továbbálltak, és ezt akár évekig is csinálták. Ehhez képest digitális nomádnak lenni sokkal megállapodottabb életforma, hiszen lehet mindvégig ugyanaz a munkád, vagy akár a munkahelyed is. A múltban erre csak egy nagyon szűk rétegnek volt lehetősége, bár néhányaknak igen: a lenti kép a mallorcai Valldemossa településen készült, ahol Chopin "digitális" nomádkodott még a 19. században, de megemlíthetném Hemingwayt is mint digitalizálás előtti nomádot. Az internetnek köszönhetően ma már egyre több munka végezhető online, így ez a lehetőség sokak előtt kinyílt; a Covid még rátett egy lapáttal, hiszen sok multicég is rájött, hogy a home office nekik is kifizetődő (kisebb irodaházat kell fenntartani, kisebb az internet- és a villanyszámla stb.), alkalmazottaik pedig így kihasználhatják az alkalmat, hogy a munkát és az utazást ne különítsék el az időben.

A filmrendező próbálja megérteni, miért lett a lánya digitális nomád (bár, mint fentebb kifejtettem, valójában nem lett az), ezért még egy erről szóló rendezvényre is elmegy - ám néhány előadásrészletet leszámítva semmit nem mutat meg abból, amit ott tanult. Pedig beleszőhette volna a filmbe azokat a történeteket, amiket az ottani résztvevőktől hallott, vagy megpróbálhatott volna akár Budapesten élő külföldi digitális nomádokkal megismerkedni. Foglalkozhatott volna a téma számos más vetületével, mint a privilégiumok kérdése, az identitás (ezt a saját családját illetően boncolgatja, de nemcsak vegyesházasságok gyerekei kelnek útra), a kultúrák közötti különbség (lazán bedobja, hogy az ő házassága azért ment tönkre, mert ezek áthidalhatatlanok, miközben ott van ellenpéldának a filmben egy jól működő vegyesházasság), a digitális nomadizmus környezeti hatásai, az egzotikum hajhászásának kapcsolata a rasszizmussal és a kulturális kisajátítással stb. Ezekről mind szólhatott volna a film, ha a főszereplő túl tudott volna lépni a "miért-nem-marad-itthon-a-kicsi-lányom" vekengésen.