A száraz völgy

A filmbéli romániai falu roma lakosai szinte egytől egyig Skandináviában próbálnak pénzt keresni, elsősorban koldulással. Egyikük elmondja: sokszor megkritizálják, hogy erős férfiember létére miért nem dolgozik, mert nem látják át, hogy ő külföldiként nem kap munkát. A film utáni beszélgetésben a közönség egyik tagja megkérdezte: hogy lehetséges ez, hiszen az EU-ban érvényes a munkaerő szabad mozgása. Válaszában a meghívott vendég elmagyarázta, hogy a külföldi munkavállaláshoz vízumra ugyan nincs szükség, de személyes iratokra és állandó lakhelyre igen, márpedig az európai romák között van, akinek nincsenek papírjai, és ritkán tudnak felmutatni állandó lakhelyet külföldön (a filmben szereplő egyik család két évig egy autóban lakott Svédországban). Ráadásul egy csomó hivatalos papírt is ki kell tölteni, a romák egy jelentős része viszont funkcionális analfabéta. Elég nyilvánvaló tehát a kapcsolat a romák oktatásbeli szegregációja és a mélyszegénységből való kitörés reménytelensége között (ezt az egyik filmbéli lány példája is igazolja, akit az osztályfőnöke egyszerűen nem engedett angolórára járni gádzsó osztálytársaival együtt).

Egyik barátom pár napja kétségbeesett kérdést tett fel a Facebookján: hogy lehet, hogy a magyar állam nem tesz semmit az egészségügy javításáért, hiszen nem akarhatja, hogy polgárai meghaljanak? Ezt a kérdést átalakíthatjuk a romák oktatásának témájára is – miért zárja el az állam polgárai egy része elől az iskolázottsággal elérhető társadalmi mobilitást, hiszen nem akarhatja, hogy nyomorogjanak? – erre viszont vannak válaszok is. Nem az, hogy szükség van közmunkásokra. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha a romák a gádzsóktól elkülönítve nyomorban élnek, könnyebb őket bűnbaknak kikiáltani. Allport óta tudjuk, hogy az előítéletek csökkennek, ha közelebbről megismerjük a másik csoportot – a fordított esetben viszont könnyebben képzelünk el mindenféle gonoszságot róluk. Ha pedig esetleg megsajnálnánk őket, akkor sem érzékeljük, hogy a probléma rendszerszintű. Hiszen elég egyértelmű magyarázat, hogy azért szegények, mert nincs munkájuk, és azért nincs munkájuk, mert nem elég iskolázottak – őket magukat hibáztatjuk, hogy miért nem tanultak jobban, nem pedig azokat, akik pusztán a származásuk miatt kisegítő osztályba tették őket. Mindenképpen ők lesznek a Mások, akikkel nem vállalunk közösséget.

A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy ez a stratégia nemcsak országon belül működik. Hiszen a funkcionális analfabéta roma ember nem fogja tudni kitölteni külföldön a megfelelő papírokat, így nem kaphat olyan állást, amelyhez pedig esetleg meglennének a készségei. Nem lesznek olyan sikertörténetek, amelyek igazolják, hogy a romák rossz társadalmi helyzete nem genetikusan vagy kulturálisan meghatározott, hanem elnyomás eredménye. A befogadó országok, akik eredetileg esetleg nem voltak előítéletesek, átveszik a nálunk uralkodó sztereotípiákat. Ennek a dokunak az alapötletét is az adta, hogy Norvégiában bemutattak egy másik dokut, amely a Kelet-Európából odavándorolt romákat bűnözőkként mutatta be. A száraz völgy rendezőit ugyan elgondolkoztatta a dolog és utánanéztek a hátterének, de az átlagember jó eséllyel nem fog. Ha pedig a romákat eleve bűnözőknek tekintjük, a kormányok sem hibáztathatók azért, hogy nem adnak nekik egyenlő esélyeket. Az iskolai szegregációval tehát a kelet-európai kormányok kreálnak egy ellenségnek és bűnbaknak egyaránt jól használható csoportot, és még felelősségre sem vonják őket kirekesztő politikájuk miatt.